Bicskei Géza

Megemlékezés Bicskei Géza cimbalomművészről. Bicskei Géza 1934. február 26-án született a Zala megyei Komárvároson egy nagyhírű zenészdinasztia tagjaként. Édesapja, valamint legközelebbi rokonai a korszak neves zenészei voltak, akik családi népi-és szalonzenekarukkal járták a hazai és külföldi koncerttermeket. Ebben a közegben teljesen egyértelmű volt, hogy ő is a zenész pályára kerül. Ezért 4 éves korában kezdett cimbalmozni tanulni. Első tanára az édesapja volt, majd később a nagykanizsai zeneiskola növendéke lett.  Hamar kiderült, hogy abszolút hallása van, és rendkívül gyorsan tanul nem csak a cimbalmon, hanem más hangszereken is. Közismert volt róla, hogy kiválóan harmonikázott, azt kevesebben tudták róla, hogy remekül zongorázott és orgonált is. Katona korában országos versenyt nyert harmonikával, majd később cimbalommal is.

1953-tól a SZOT Művészegyüttes, majd a Honvéd Művészegyüttes tagjaként számos országban megfordult. A 60-as években a vendéglátóiparban kezdett el dolgozni, s ezidőtájt kezdte meg zenepedagógusi munkáját is az OSZK Stúdióban, illetve több másik zeneiskolában is. Elmondható, hogy Magyarországon, de határon túl is a felnövekvő cimbalmos-generációk mind megfordultak tanítványként a keze alatt. A 90-es évektől harmonikát is tanított. Tanítványait a hangszer mesterségbeli fogásain túl nyitottságra, a mindenkor való tisztességre, emberségre nevelte. Büszke volt a sikereikre, együtt tudott örülni velük. Külföldről is jöttek hozzá tanulni, számos nemzetközi kurzuson vett részt előadóként, 80 évesen is örömmel adta át tudását például a Zeneakadémia által szervezett nemzetközi mesterkurzuson.

Pályája során játszott a legelismertebb prímások zenekaraiban: Járóka Sándor, Lakatos Sándor, Déki Lakatos Sándor, Boros Lajos, Kozák Gábor József, Bura Kovács Andor, Suha Balogh Kálmán, ifjú Magyari Imre, hogy a teljesség igénye nélkül csak néhány nevet említsek. 1960-tól a Magyar Rádió Zenekarának szólamvezető cimbalmosa, valamint a Magyar Televízió szólistája Cimbalom szólamvezetőként alapító tagja volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak. Munkája során bejárta a világot, valamennyi kontinensen hirdette és terjesztette a magyar és a roma kultúra értékeit. Közreműködött közös produkciókban a világhírű Mojszejev együttessel, valamint Antonio Gades híres flamenco együttesével is. Számos televíziós, rádiós felvétel őrzi szakmai tudását, gyakran vett részt filmes zenei alapok, filmzenék feljátszásában is. 2005-től cimbalom és harmonika albumai jelentek meg.

Nyugdíjba vonulása után napjait szeretett családja körében töltötte. 2021. december 14-én halt meg.