Augusztus 2. – A roma holokauszt, a porajmos áldozatainak nemzetközi emléknapja

Augusztus 2-a a roma holokauszt, a porajmos nemzetközi emléknapja. Ezen a napon emlékezünk meg azokról a Magyarországról elhurcolt roma származású honfitársainkról, akik az Auschwitz-Birkenau-i lágerekben lelték halálukat, augusztus 3-ára virradó éjjen közel háromezer romát gyilkoltak meg, többségében gyermekeket és nőket.

A porajmos, parajmos vagy parrajmos kifejezés a cigány nyelv az egyik balkáni dialektusból származik, magyarországi lovári alakja pharrajimos. Eredeti jelentése „elpusztítás, elnyeletés”.

A roma holokauszt a második világháborúban a Nagynémet Birodalom által a cigányság körében végrehajtott etnikai tisztogatás. Ideológiai kiindulópontja a szociáldarwinizmus volt: az a teória, miszerint az emberi fajok közötti versenyben a legrátermettebbnek kell fennmaradnia, a többieknek pusztulás, vagy alávetettség a sorsa. A germánokat, az úgynevezett északi fajt tekintették a legtisztább, árja fajnak, amely uralkodásra hivatott. A magukat felsőbbrendű fajként definiáló náci germánok tehát nemcsak a zsidóságot, hanem a cigány származású embereket is alsóbbrendűnek, „fajilag nemkívánatos elemeknek”  nyilvánította, majd üldözni kezdte őket, a cél a teljes megsemmisítésük, a kiírtásuk volt.

1935. november 26-án a zsidók és „árják” közötti házasságot megtiltó 1935-ös nürnbergi törvényeket a romákra is kiterjesztették, majd 1936. március 15-én a cigányoktól is megvonták a szavazati jogot.  1938-tól életbe lépett a romákat üldöző rendelet, amely szerint minden cigányt gyanús egyénnek kellett tekinteni.

Az 1940-es évekre a Harmadik Birodalom cigánysága a zsidósághoz hasonlóan embertelen megaláztatást és méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni.

A zsidókhoz hasonlóan a romák részére is előírták a gettósítást. A varsói gettóba Z betűs (Zigeuner) karszalaggal megkülönböztetve, a zsidóságtól elkülönült közösségben éltek.

Heinrich Himmler, az SS katonai és védelmi szervezet vezetője 1942. december 16-án elrendelte – a  január 20-ai zsidókérdés „végső megoldás”-át jóváhagyó wannsee-i konferencia szellemében -, hogy az összegyűjtött és fekete háromszöggel jelölt romákat az auschwitz-i koncentrációs táborba kell szállítani. Az 1943. november 15-ei  rendeletében pedig arról döntött, hogy a tiszta vagy félvérű cigányok a zsidókéval azonos elbánásban részesüljenek, s kétséges esetekben a rendőrség dönti a roma származás vonatkozásában.

A II. világháborúban 1944. május 16-án az Auschwitz-Birkenau haláltáborokban a nácik azt tervezték, hogy mire az első magyar zsidókat szállító vagonok megérkeznek, addigra a „Zigeurnerlager”-be, azaz a cigánytáborba hurcolt, elkülönített romáktól megszabadulnak, kivégzik őket. Rudolf Höss táborparancsnok gyilkos terve azonban kiszivárgott, egy lengyel politikai fogoly, Tadeusz Joachimowski értesítette a roma lágerben szenvedőket, akik ellenálltak a gépfegyveres SS tisztek parancsának, kövekkel, késsel, ásókkal védték magukat, fellázadtak.

A cigányláger két és fél hónapig bírt ellenállni a német katonáknak, amíg augusztus 1-jén Himmler parancsára, a még jobb fizikai állapotú, munkaképes roma rabokat más koncentrációs táborokba szállították át. Így közel háromezren maradtak Auschwitz-Birkenauban, többségük nők, gyermekek, idősek, további ellenállásuk már gyengének bizonyult, augusztus 2-án kegyetlen módon meggyilkoltak őket.

A lágereket túlélő zsidók és a fogvatartók tanúvallomásai alapján az Auschwitz-Birkenauba, Buchenwaldba, Ravensbrückbe, illetve a kisebb számban a sobibori és belzeci táborokba hurcolt romákkal sok esetben embertelenebb módon bántak, mint a zsidó rabtársaikkal. Ravensbrückben a romákat tömegesen sterilizálták, Birkenauban pedig a cigány gyermekeket és nőket tífuszkísérletekben való részvételre kényszerítették.

Budapesten 2004. április 15-én nyitottak meg a Holokauszt Emlékközpontot. Az intézmény alapkövét 2002. december 16-án helyezték el azon a Páva utcai telken, amelyet a Budapesti Zsidó Hitközség bocsátott – az azon lévő, használaton kívüli zsinagógával együtt – a magyar állam rendelkezésére.

Idén, a roma holokauszt 77. évfordulója alkalmából tartott ünnepélyes megemlékezésen Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára mondott beszédet, majd filmvetéssel is emlékeztek az áldozatokra.

A helyettes államtitkár emlékeztetett, hogy az évszázadokon át megalázott, bántalmazott, megerőszakolt, diszkriminált romákat a II. világháború alatt a nácik és szövetségeseik, úgy szakítottak ki közülünk, mint egy családba fogadott és megszeretett áldozati bárányt, több mind félmillió romát gyilkoltak meg szisztematikusan. A romákról alkotott negatív képzetek észrevétlenül normalizálódtak és váltak különböző társadalmi mechanizmusok és struktúrák alapjává. A romákat illető rasszista felfogás bőséges alapot szolgáltatott az őket elnyomó, akkori náci politikának, intézkedések megalkotásához, mélyen gyökerező, rendszerszintű diszkriminációjukhoz és elnyomásukhoz.

A szakállamtitkár hangsúlyozta: fel kell tenni a kérdést, miként fordulhatott elő ez a szörnyűség a romákkal? Hogyan fordulhatott elő, hogy magyar ember a másik magyar ember ellen fordult? A romák vértanúsága arra figyelmeztet mindenkit, hogy ennek a méltatlanságnak soha sem lett volna szabad megtörténnie.

Romák üldöztetése arra is emlékeztet mindenkit, hogy foglalkozni kell azokkal a gyakran figyelmen kívül hagyott kihívásokkal, amelyekkel a cigányságnak a mai napig szembesülniük kell. A romák sorsának eme napjára. Nap, mint nap emlékezni, emlékeztetni kell rá embertársainkat, s az új generációnak is tovább kell adni a megemlékezés örökségét. A roma holokauszt 77. évfordulóján felelősséggel tartozunk, biztosítani kell, hogy a magyar és roma történelem eme fontos eseménye ne merüljön feledésbe, és ne történhessen meg ismét.

Langerné Victor Katalin kiemelte, hogy a holokauszt nem csak a zsidó sors, hanem a magyar történelem is. Magyar roma, vagy roma magyar? Megszerettük őket, kiszakításukra nincs szükség! A romák sorsunk részévé váltak. Nincs szükség több holokausztra. A romák szerves részét képezik Magyarország jövőjének, a holokauszt tragédiája immár része a kollektív emlékezetnek.

A Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárság hagyományt teremtett azzal,  hogy  2015 óta, minden évben május 16-án, a Roma Bátorság és Ifjúság Napján gálaműsor keretében emlékezett meg a  roma holokauszt áldozatairól a Nemzeti Színházban.  2020-ban a pandémia miatt a színházi előadás, a 371 csillag elmaradt, helyette viszont elkészült egy film, Darinka címmel. Mivel az idei évben sem készülhetett színházi előadás a járványügyi intézkedések miatt, ezért a Roma Produkciós Iroda Alapítvány – a szakterület megbízásából – elkészítette a Megsemmisítésre ítélve című dokumentumfilmet.

A megemlékezésen részt vett Farkas Félix, roma nemzetiségi szószóló, Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet, nemzetiségi ombudsmanhelyettes, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Beloruszia, Oroszország, Franciaország, Szlovénia diplomatái, nagykövetségeinek a küldöttei, továbbá több magyarországi egyház, mint a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház a Magyar Pünkösdi Egyház képviselői, roma szervezetek, egyesületek, mint a Roma Szeretetszolgálat, a Napkerék Egyesület, a Van Helyed Alapítvány,  a Magyarországi Roma Galéria Egyesület, a MOKKA képviselői, valamint a Társadalmi Csoportok Kutatóközpont, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány képviselői, illetve a helyettes államtitkárság munkatársai is.