Tanítás egy Tanodában

2020. november 5-én a Belügyi Tudományos Tanács és a Doktoranduszok Országos Szövetsége társszervezésében Pandémiás kihívások – digitális válaszok címmel tudományos-szakmai konferenciát tartottak online formában.

Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár előadásában kifejtette, hogy amíg van, aki utakat épít, addig a társadalmi felzárkózásért felelős szakterület alapvetően szociális életutakat épít. Ezt a szakterület nem a fiókba kerülő irathalmazok jellemzik, hanem egy olyan stratégia, amely a megvalósítás folyamatában megy előre. Fontos terveket, stratégiát készíteni, amely Magyarországon már 2010-ben elkészült. Stratégiai tervként a volt Európai Bizottság elnökének a javaslatát fogadták el, az Európai Unióban A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig címmel. Hazánkban is ez alapozta meg a működési tervet, amelyet mi magyar nemzeti roma stratégiaként működtetünk. A szakterület 2019 óta dolgozik az új, időben 2030-ig tartó stratégián. A jelenlegihez hasonlóan nagyon szigorú terv lesz. Három fő célra épül:

  • a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők arányának csökkentésére, különös tekintettel a roma népességre;
  • a szegénység, szociális kizáródás újratermelődésének megakadályozására; és
  • a társadalmi gazdasági javakhoz történő, egyenlő esélyű hozzáférés javítására, a társadalmi összetartozás erősítésére.

Mindezek része a készség szintű olvasás elsajátítása, és az online térben való közlekedés, fontos a szegénység megakadályozásában ez az eszköz. A stratégia része a gyermekjólét, az oktatás fejlesztése, az egészségügy, az egyenlőtlenségek felszámolása, a szegregátumok újratermelődésének megakadályozása.

Lényeges a személet-formálás, amelynek a kialakításában, annak formálásában nemcsak az érintetteknek, de az értelmiségieknek is nagy szerepe van.

Az Állami Számvevőszék vizsgálatot is végzett, amely szerint több, mint 900 ezer hátrányos helyzetű ember a reménytelenségből már kilépett. Ez komoly tény és teljesítmény, amelyre az szakterület büszke lehet. Van egy út, ahol elindult, és amelyet folytatnia kell.

A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy lehet jól és lehet rosszul is segíteni. Szociológiai kutatások igazolták, hogy a berögzött mintákat nem, vagy csak nagyon nagy munkával lehet megváltoztatni. Ezért a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek azért nehéz a kitörés, mivel a saját családjukban látott mintákat fogják ismételni, továbbvinni, ezért a korai képességgondozás, kora gyermekkori nevelés, gondozás, fejlesztés elengedhetetlen. A hátrányos helyzetű településeken jellemző a nagyon alacsony iskolázottság, a 8 általános iskolai, vagy annál is alacsonyabb végzettség. Ennek megakadályozására a legalapvetőbb az oktatás mielőbbi elkezdése, már kisgyermek korban: bizonyítottan a születéstől számított első 1000 nap a legfontosabb, hiszen az idegrendszeri fejlődésnek az ebben a szakaszában megszerzett, rögzült képességeket tudja a gyermek iskolás korában is használni, és ha ez nem megfelelő módon fejlődik ki, nem a megfelelő módon rögzül, azt később nagyon nehéz módosítani, továbbfejleszteni.

Ehhez segítenek a gyermekek 3 éves kora alatt a Biztos Kezdet Gyerekházak, amelyek jelenleg az egyik leghatékonyabb fejlesztési szolgáltatások ebben az életszakaszban. Nagyon komoly segítséget jelentenek a hátrányos helyzetű családok számára, országos lefedettséggel. Az idősebb, iskoláskorú gyermekek esetében stratégiai cél az  iskolaelhagyások megakadályozása, csökkentése, a felnőttek számára pedig a megfelelő munkahely biztosítsa, ahol nemcsak a megélhetés biztosított, hanem a társadalmi megbecsülést is megkapják.

Általános iskolás korban a Tanodák nyújtanak ehhez segítséget, ahol a szakemberek, pedagógusok egyesével tanulnak a gyermekekkel. Egyetemi szinten is működik egy országos hálózat, a Roma Szakkollégiumi hálózat, amelyek a hátrányos helyzetű hallgatókat segítik, mentorálják.

A hátrányos helyzetű családokban nagyon kevés az internet használatra alkalmas ún. okos eszköz, különösen az egy főre jutó okos eszköz. A négy-öt gyermekes családok esetében gyakori az eszközhiány. Jellemzően ezek a családok wifi-n keresztül érik el az internetet. Az internetes előfizetés azonban drága, az előfizetésben előírt adatforgalmi mennyiség hamar elfogy. Komoly segítség lenne a hátrányos helyzetű családoknak egy olyan adatcsomag, amely minimális előfizetési díj ellenében biztosítana internetes szolgáltatást a részükre.

A Belügyminisztérium 300 millió forint keretű pályázattal tudta segíteni ezeknek a családoknak az eszközhöz jutását. Langerné Victor Katalin elmondta, jó lenne, ha nem kellene megvárni egy olyan helyzetet, mint a napjainkban is tartó pandémia ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű családok eszközhöz és internethez jussanak. Ha ezeket megfelelő oktatás mellett időben megkapják a hátrányos helyzetű gyerekek, a világ ki tud nyílni számukra, generációkat tudnak ugrani a fejlődésben.

Ehhez nagyon jó példa, hogy van, egy fiatal lány, aki már az egri egyetemen programozó szakon tanul. Ő is egy Tanodában kapott segítséget. Nem kell mindenkinek informatikusnak lennie, választhat más pályát is, de ő egy rendkívül jó példa arra, hogy hasznos és eredményes munkát végez a szakterület, a befektetett idő, pénz, és munka meg is térül.

Másik példa, egy kis település, Etes. Ott a Tanodában napelemes robotokkal dolgoznak, csoportokban, online térben úgy alkotnak, mintha iskolában lennének.

A helyettes államtitkár a szakterületen végzett 20 éves tapasztalata alapján végül összegezte, hogy a digitális világot is úgy képzeli el, mint amikor egy orvost küldenek egy járvány gócpontjába és nem csak egy kamionnyi gyógyszert visznek oda. A betegek akkor jutnak valós lehetőséghez, amikor a gyógyszerrel együtt az orvos is eljut a településre és segít azok használatban. Amikor a digitális világ kinyílik, azzal nekünk nagyon nagy a felelősségünk is, nem mindegy, hogyan oldjuk meg a problémákat ezzel kapcsolatban. Pusztán az eszközök biztosítása nem elegendő, megfelelő szakembert és tudást is „csomagolni” kell mellé, hogy valóban jól segítsünk ezeken a gyerekeken.

Fontos az alap készségek elsajátítása, mint az írás, az olvasás, a számolás, a szövegértés és –értelmezés megléte minimális elvárás, azok nélkül ugyanis nem tud az ember a digitális térben sem tájékozódni, sem alkalmazásokat használni, aktív felhasználó lenni. Fontos a lényeglátás fejlesztése, hogy értően tudjanak olvasni a diákok, hiszen ha az olvasmányaikban sem, akkor egy honlapon sem tudják kiszűrni a lényeget, elvesznek a felületen. Tehát a jövőre nézve az út a hagyományos tudás megalapozása és az innovációra való teljes nyitottság.

Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár a Belügyi Tudományos Tanács online előadásán