MIT HOZ A JÖVŐ? TANÍTÁS–TANULÁS MÁSKÉPP

XXII. ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI SZAKÉRTŐI ONLINE KONFERENCIA, KEREKASZTALBESZÉLGETÉS

2020. november 3-5. között tartották – online formában – a XXII. Országos Közoktatási Szakértői Konferenciát, amely egy közel negyed százados múltra visszatekintő, rangos esemény. A konferencián a területet irányító szaktárcák, az intézményfenntartók és az intézményvezetők vesznek részt évről évre mintegy 1000 fővel. A konferencia szervezőinek a célkitűzése idén is az volt, hogy a résztvevők megismerjék a köznevelés, a szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttképzés – rendkívüli helyzetre is hangolt – aktuális feladatait, a kihívásokat, az előttünk álló változásokat, terveket, irányokat és intézkedéseket.

A plenáris előadásokat és a kerekasztal-beszélgetéseket a levezető elnökök közreműködésével a Gellért Szálló egyik termében berendezett stúdióból közvetítették. A közönség élő közvetítés keretében vehetett részt a rendezvényen. A konferencia rendezője és szervezője: Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda Kft. és Suliszerviz Pedagógiai Intézet volt.
A Digitális Jólét Nonprofit Kft. támogatásával OKTATÁS – DIGITALIZÁCIÓ = Fejlesztés vagy Reform? címmel kerekasztal-beszélgetésen vett részt  Langerné Victor Katalin a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Dr. Maruzsa Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériumának a köznevelésért felelős államtitkára, Rácz Zsófia a Családokért Felelős Tárca Nélküli Miniszter fiatalokért felelős helyettes államtitkára, valamint Dr. Cser-Palkovics András Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere. A moderátor Horváth Ádám digitális oktatási szakértő, a Digitális Jólét Nonprofit Kft. Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetője volt.
A kerekasztal megbeszélésen azokat a kérdéseket járták körül, amelyek az oktatás digitalizációjával kapcsolatosan merülnek fel napjainkban. Ilyenek például a digitalizáció hatásai:
•    az oktatásban;
•    az esélyteremtésben, illetve a tehetségfejlesztésben;
•    a társadalmi felzárkózásban;
•    a gyermekvédelemben;
•    a polgárok mindennapjaiban.

Kiemelt helyre került a jelenlegi pandémia hatásainak vizsgálata, de alapvetően arra keresték a választ, hogy a pandémiát követően melyek azok tapasztalatok, amelyeket felhasználhatóak az oktatás és a fiatalok életének, pályaválasztásának támogatásában.

A kerekasztal moderátora szerint a generációs különbségek adják az egyik legnagyobb kihívást: a tanároknak a digitalizáció területén azt kell megtanítaniuk, amit sokszor még maguk sem tudnak, amit ők is csak most tanulnak, esetleg a diákok már ismernek, esetenként adott területet még jobban is, mint a pedagógus.

Elhangzott, hogy az Innovációs és Fejlesztési Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma a digitális oktatásra való áttérés idején meghatározták azokat a weblapokat, amelyek ingyenesen elérhetőek az oktatás folyamatosságának a biztosításához, mint például a KRÉTA (Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer), azaz a köznevelési intézmények oktatásszervezői feladatait támogató informatikai rendszer, vagy a tananyagtar.e-oktato.hu.

A köznevelésért felelős államtitkár elmondása szerint óriási teljesítmény volt a digitális oktatásra való átállás. Kijelentette, hogy tovább kell folytatni a digitális infrastruktúra kiépítését, azonban voltak olyan fejlesztések is, amelyeket sajnos nem tudtak hasznosítani. Elismerte, hogy valóban vannak olyan települések, ahol nincs internet, de az az intézményekben, az iskolákban mindenhol elérhető. Ezért gyermekfelügyelettel – amely megengedett volt a szigorítások alatt is – oldották meg egyes iskolákban a tanítást, azon diákok esetében, akiknél otthon nem volt netes kapcsolat.

A Magyarországon elvégzett különféle felmérések (OECD, stb.) szerint a családok 90 %-ának van internet hozzáférése. A hátrányos helyzetű diákok felzárkózását segítő Tanodák részére több, mint 300 számítógépet biztosítottak  a járvány kezdete óta a szociális ágazattal összefogva, hogy az eszköz nélküli családok is rendelkezzenek számítógéppel. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy nemcsak a családok és az intézmények, de a pedagógusok eszköztára is rendkívül fontos, számukra külön, ún. lap top beszerzési programot indítottak.

Dr. Maruzsa Zoltán részletezte a tankönyvekre vonatkozó helyzetet: kifejtette, hogy több az ún. okostankönyv, továbbá fontos, hogy a tankönyvek a katalóguson elérhetőek és abból nyomtathatóak legyenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy Magyarországon van egy jól megszervezett tankönyv ellátás, míg más országok már csak programokra építik az oktatási mechanizmusukat, nem tankönyvekre. A járványhelyzetben ez utóbbi országok oktatása megroggyant, míg a tankönyvekre épülő magyar oktatási rendszer az okostankönyvekkel kiegészülve jól vette az akadályokat. Másik tapasztalat, hogy sokan megkedvelték a digitális oktatást, míg mások épp ellenkezőleg, számukra felértékelődött a hagyományos, jelenléti tanulás-tanítás varázsa. Előnyként értékelhető, hogy amikor egy diák lebetegszik, akkor a társaknak nem szükséges már elvinni neki a leckét, hanem amint jobban van a beteg tanuló, ő maga is bekapcsolódhat az online tanításba, a házi feladatokat, a lemaradását könnyebben tudja pótolni.

A jövőbeni célokban alapvetően egyetértés van a szakmában, a célok, az elköteleződés tekintetében nem szabad, hogy változás legyen: maximális innováció, erős fejlesztéspolitikai fókusz koncentrálódik erre a területre, amelyet a következő ciklusban is folytatni szeretnének, kiemelve, hogy a rendszerszinten mérhető, átlag alatt teljesíthető intézmények is hozzáférhetnek ezen projektekhez. A tanulás-tanítás jövőjére nézve az államtitkár még megemlítette, hogy a tanórák 45 perces hosszáról, annak megváltoztatásáról jelenleg is nagy szakmai vitákat folytatnak.

A fiatalokért felelős helyettes államtitkár a digitális oktatással kapcsolatban egyetemi hallgatóként megosztotta saját tapasztalatait is a kerekasztallal. Elmondta, hogy megnégyszereződött a lelki teher a járványhelyzet alatt, különösen egy vizsga esetében: nemcsak a felkészüléshez szükséges tananyag beszerzése lehet problémás, hanem aggodalomra ad okot az is, hogy elmegy-e az internet, összeomlik-e a program, és amennyiben igen, akkor az visszajön-e, vagy netán érvénytelenítik-e a vizsgát, és azt meg kell ismételni. Rácz Zsófia hangsúlyozta, hogy meg kell tanulni jól használni ezeket a programokat, eszközöket. Kétoldali megértésre és türelemre van szükség mind az oktatók, a pedagógusok, mind a hallgatók, a diákok részéről, és nem jó megközelítés az általánosítás.

A mai fiatalok szinte beleszülettek a digitális világba. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bizonytalanság frusztrálja a legtöbb embert, ezért a jelen helyzetben nagyobb figyelmet kell fordítani a mentális egészség megőrzésére is: sok a frusztráció, nagy a nyomás, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, türelemmel, toleranciával kell kezelni ahhoz, hogy lelkileg is kiegyensúlyozott, életigenlő boldog embereket neveljünk. A biztos pont az, hogy segítünk egymásnak. A fiatalokért felelős helyettes államtitkár álláspontja szerint ezt alulról kell megszervezni, nem felülről, és nem szükséges ennek keretrendszert adni, nem szükséges az intézményesített forma. Ilyen esetre példaként hozta fel azt, amikor másoknak, a járvány szempontjából veszélyeztetett korosztályba tartozó, idősebb embertársaiknak önmaguktól segítettek bevásárolni a fiatalok.

A digitális oktatással, a hosszú távú interneten való jelenléttel kapcsolatban a visszajelzések azt mutatták, hogy a fiatalok nagyon rosszul viselik, amikor csak az online világban kellett élniük. Pár hét alatt már kifejtették véleményüket: megunták azt, és alig várták, hogy ne az online térben kelljen többek között születésnapokat ünnepelni. Jelentősen felértékelődött a személyes kapcsolatok ereje.

A jövőre nézve Rácz Zsófia kiemelte, hogy a készségfejlesztés megléte a fontos, mert az fejleszthető: például ha a papír alapú könyvjelzőt ismerik, a digitális világban a fogalmak is hasonlóak, akkor abban is el tudnak majd igazodni. Fontos, hogy legyen materiális fogalmuk, mert csak akkor tudják készség szinten használni a tudásukat. A jövő oktatási rendszerének rugalmasnak kell lennie, amely alkalmazkodni tud mindenféle – mint a jelenlegi pandémia is – váratlan helyzethez.

A társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár a hátrányos helyzetben lévők helyzetéről beszélt. A terület három szintre bontható: magába foglalja az óvodás korúak részére a Biztos Kezdet Gyerekházakat, az általános iskolás korú gyermekek részére az ún. Tanodákat, és az egyetemi korosztály számára a Roma Szakkollégiumokat.

Langerné Victor Katalin beszámolt a tapasztalatokról: ha nincs wifi, akkor megszűnik az oktatás, nincsen sem letöltés, sem feltöltés, nem lehet oktató filmeket nézni. Az internetes előfizetés drága, az előfizetésben előírt adatforgalmi mennyiség hamar elfogy. Komoly segítség lenne a hátrányos helyzetű családoknak egy olyan adatcsomag, amely minimális előfizetési díj ellenében biztosítana internetes szolgáltatást a részükre.

A helyettes államtitkár kifejtette, hogy a digitális térrel, oktatással hihetetlenül kinyílt a világ mind a szülők, mind a pedagógusok számára: chat csoportokat hoztak létre, ahol a szülők krízishelyzetben videofelvételeken kérhettek és jelenleg is kérhetnek tanácsot szakértőktől. Ez óriási dolog, hiszen egy hátrányos helyzetben lévő nagyon nehezen ért meg információkat is, és az a tény, hogy ezt a hétköznapi kapcsolattartást ki tudták alakítani, és fenn tudják tartani, rendkívül nagy előrelépést jelent.

A kicsi gyermekek internetes szokásairól felismerték, hogy ők sokszor „chips” módjára fogyasztanak: mindenféle információt befogadnak, függővé válnak, nincs mögötte tudás. A cél az, hogy ők is ne csupán fogyasztók, hanem aktív felhasználók lehessenek. Ez utóbbit kell erősíteni, amelyben nagy szerepet játszanak az országszerte működő Biztos Kezdet Gyerekházak és a 185 Tanoda. A Tanodák 97%-ában megoldott az internet elérhetőség, valamilyen módon tartják a kapcsolatot a családokkal és a gyermekekkel.

Van egy kis település, Etel, amelyet mindenképpen szükséges megemlíteni. Itt napelemes robotokkal dolgoznak a Tanodákban, csoportokban, online térben úgy alkotnak, mintha iskolában lennének.

A társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár határozott álláspontja, hogy nem úgy kell megközelíteni a hátrányos helyzetű települések modern eszközökkel való felszerelésének a kérdését, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek elegendő lesz, ha a legrosszabb minőségű és fejlettségű eszközöket kapnak, lévén hogy örüljön egyáltalán, hogy eszközhöz jut. Nem, ez nem a megfelelő hozzáállás. Ezeket a hátrányos helyzetű gyermekeket is olyan modern eszközökkel kell felszerelni, amilyennel csak lehetséges, a legmodernebbekkel. Mert a legmodernebb eszközökkel generációkat tudnak ugrani tudásban, fejlődésben, a legnaprakészebb tudást tudják a részükre átadni, kinyílik előttük a világ. Például, a pályaválasztás során sokkal tágabb világot láthat a diák a digitális térben, mint amit be tud járni ténylegesen egy kicsi településen. Sok szakma digitálisan már elsajátítható, mint a tördelő, vagy a filmszerkesztő. Nem szükséges hozzá műhelyt építeni. Ami kiemelendő, hogy a tudást meg kell tudni tartani, azaz aktívan kell tartani, és elhitetni a legtávolabbi, legfejletlenebb településeken is, hogy a tudása révén bármivé válhat a hátrányos helyzetben lévő településen született gyermek.

Ehhez nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy óriási különbség van egy budapesti II. kerületi és egy elzárt településen működő iskola között. Egy elzárt településen idős pedagógusok tanítanak, nehéz felvenniük a fonalat, segítség kell ehhez nekik, melyhez olyan célzott képzést szükséges a számukra biztosítani, amely elhiteti velük, hogy nem korfüggő a digitális tudás megszerzése, hogy meg tudjak ők, az idősebb korosztály is tanulni.

A fiatal felnőtt korosztályban hasznos gyakorlat alakult ki az egyetemisták körében: felkarolnak egy-két fiatalt és mentorálják őket. Ezt azonban nem lehet kötelezővé tenni, az önkéntesség irányába kell motiválni, és a határokon átnyúló ún. missziós kalandvágyat átfordítani az országon belüli misszióra: menjenek Nógrádba, Baranyába, tanuljanak bele az online térbe. A szakkollégisták közül sokan vállalják ezt, 300-an vannak. Ha csak 150 meg tudja csinálni, az se kevés. A tizenéves generációnál pedig óriási szerepe van egy példaképnek, társadalmi mágnesként működik számukra.

Langerné Victor Katalin szerint a konklúzió az, hogy az alap készségek elsajátítása, mint az írás, az olvasás, a számolás, a szövegértés és –értelmezés megléte minimális elvárás, azok nélkül ugyanis nem tud az ember a digitális térben sem tájékozódni, sem alkalmazásokat használni, aktív felhasználó lenni. Fontos a lényeglátás fejlesztése, hogy értően tudjanak olvasni a diákok, hiszen ha az olvasmányaikban sem, akkor egy honlapon sem tudják kiszűrni a lényeget, elvesznek a felületen. Tehát a jövőre nézve az út a hagyományos tudás megalapozása és az innovációra való teljes nyitottság.

Végül a kerekasztal beszélgetéshez online csatlakozott dr. Cser-Palkovics András Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere, aki elmondta, hogy az internet ma már szinte ivóvíz szintű közszolgáltatás: nem opció, hanem kötelezettség a használatára való felkészítés. A most felnövő generáció nem fogja tudni élni a mindennapi életét, ha ezeket az ismereteket nem tudják készség szinten használni, többek között nem fog tudni BKV jegyet vásárolni, vagy az ügyfélkapun ügyeket intézni.

Székesfehérváron két jó gyakorlat működik: az egyik az ún. Titkok háza Tudományos Élményközpont, amely a természettudományi tárgyak újfajta oktatását teszi lehetővé, a másik az Alba Innovár Digitális Élményközpont. Ez utóbbi egy helyi összefogás eredménye, az egyik szakmai atyja a jelenlegi kerekasztal beszélgetés moderátora, Horváth Ádám. Itt már 3 éve ingyenes szakmai programok folynak, napokat töltenek el az ide látogatók. Két életkorra fókuszálva biztosít képzéseket az Élményközpont, amelynek fő arculata a tehetséggondozás, de felnőttképzési programmal is kiegészítették a munkaerőpiac visszajelzése alapján. Van olyan program, amely 3800 főnek nyújt továbbképzési lehetőséget. Az Élményközpontot fel fogják szerelni okos tanterem programmal is.

Dr. Cser-Palkovics András elmondta, hogy sok módszertani tapasztalata van a városnak, amelyet érdemes lenne országossá tenni. A polgármester szerint oktatni kell a robotizálás készségének az elsajátítását is, amely egyben felelősségünk is. Székesfehérváron 32 ezer ember ingázó dolgozik, a második legtöbb az országban. Egy robottal együttműködni képes szakember több pénzt keres, mint egy szalagon dolgozó átlagos munkavállaló. Ezen képesség megszerzésére felkészíthetők mind a gyermekek, mind a felnőttképzés révén a felnőtt korúak. Rendkívül fontos, hogy a felhasználók ne rosszul használják az internetes felületeket, a közösségi oldalakat, hiszen emiatt előfordulhat, hogy az életük is félresiklik, ezért a mi közös felelősségünk, hogy a helyes használatra tanítsuk meg a felhasználók minél szélesebb körét.

A technológia ma már olyan gyorsan változik, olyan gyorsan fejlődik, hogy mire megtanulja az új készséget a diák, vagy a munkavállaló, már kijön a piacra az adott technikából az újabb verzió. Fontos, hogy ne a családi, anyagi háttértől függjön az, hogy mit tanulhat a gyermek, a klímavédelem iránt például nagyon elkötelezettek a fiatalok. A polgármester véleménye szerint digitális élményközpontnak minden megyeszékhelyen kellene működnie.

Az elhangzott előadásokat, vitaindítókat, a szekcióvezetők összefoglalóit, a konferencián készült fotókat – hasonlóan az előző évek gyakorlatához – egy (hagyományos, papír alapú) kiadványban jelentetik meg a szervezők, amelyet eljuttatnak az előadóknak, a résztvevőknek és mindazon intézményeknek, melyek közvetlen kapcsolatban állnak a köznevelés, a szakképzés, a felsőoktatás irányításával, koordinálásával. A kiadvány megjelenése a konferenciát követően, 2021 januárjában várható.