A HOLOKAUSZT NEMZETKÖZI EMLÉKNAPJA – JANUÁR 27.

1945. január 27-én szabadultak fel Auschwitz és Birkenau haláltáborai, ezért az Egyesült Nemzetek Szövetségének Közgyűlése január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi napjává nyilvánította 2005. november 1-én.

Maga a holokauszt szó görög eredetű, a jelentése „teljesen elégő áldozat”. Az 1933 januárjában Németországban hatalomra került náci párt által hirdetett germán faji felsőbbrendűség szerint az „alsóbbrendű” fajok, mint a zsidó vallású emberek veszélyt jelentettek a germán faji közösség számára. De nemcsak a zsidó vallású embertársaink jelentettek veszélyt számukra a téves ideológiájuk miatt, hanem bizonyos szláv népek (mint például a lengyel, vagy az orosz), vagy a romák – a Roma Holokauszt mintegy 200 000 áldozatára augusztus 2-án emlékezünk -, vagy a testi és mentális fogyatékkal élők – akik közül körülbelül 200 000 embert gyilkoltak meg, köztük németországi születésűeket is.

1933-ban az európai zsidó valláshoz tartozók száma mintegy kilencmillió volt. A legtöbben azokban az országokban éltek, amelyet a II. világháborúban az Adolf Hitel által irányított német hadsereg megszállt. 1945-re a németek és háborús szövetségeseik az európai zsidóság közel kétharmadát irtották ki. A végső cél a zsidóság teljes megsemmisítése, a „végső megoldás” volt.

Kezdetben, a náci uralom korai éveiben a nemzetiszocialista állam koncentrációs táborokat hozott létre az „alsóbbrendű” társadalmi csoportok elzárására. Az SS és a rendőrség már a háború kitörése előtt megkezdte a zsidók, a romák és az etnikai és faji alapon üldözöttek begyűjtését.

A németek és kollaboránsaik a zsidó népesség egybegyűjtése és megfigyelése, valamint későbbi deportálásának megkönnyítése érdekében elkülönített városnegyedeket, gettókat, tranzittáborokat és kényszermunkatáborokat is létrehoztak. Németországban a nem izraelita vallású és származású emberek számára is kialakítottak kényszermunkatáborokat  az ingyenes munkaerő kiaknázása végett a Nagynémet Birodalomban és a németek által megszállt területeken.

A Harmadik Birodalomban és a megszállt területeken elrendelték (Hitler 1941. augusztus 20-án hagyta jóvá, szeptember 19-én hatályba lépett a rendelet) a megkülönböztető, mindenki számára feltűnő, jól látható, 10×10 cm nagyságú, „alsóbbrendűségi” bélyeget, a sárga csillag kötelező viselését a külső ruházaton. Minden hat éves kor feletti zsidó vallású és származású polgár számára kötelező viselet volt a demoralizáló sárga színű, hatágú Dávid-csillag, esetenként a közepére ráhímezve, „jude”, azaz zsidó.

A megaláztatáson túl a sárga csillag viselőit számos, a mindennapi életet megnehezítő, vagy kellemetlenné tevő korlátozás is érintette, mint például tilos volt nekik engedély nélkül elhagyni azt a helységet, ahol laktak, vagy külön engedély nélkül tiltott volt számukra vonaton és hajón utazni, sőt a „német vérű” (deutschblütig) polgároknak – háromhavi elzárás terhe mellett – megtiltották, hogy a zsidókkal nyilvános helyen barátkozzanak.

1941 és 1944 között a náci német hatóságok – Németországból, és a megszállt országok, de a németekkel szövetséges tengelyhatalmak területéről is – több millió zsidót hurcoltak gettókba és haláltáborokba, ahol külön erre a célra tervezett gázkamrákban ölték meg őket.

A háború utolsó hónapjaiban az SS őrök a táborok lakóit vasúton, vagy „halálmenetekben” Németország belseje felé terelték, nehogy a szövetségesek túl sok foglyot szabadítsanak fel. Ezek az erőltetett menetek 1945. május 7-ig tartottak, míg végül a német fegyveres erők feltétel nélkül megadták magukat a Szövetségeseknek. A nyugati Szövetségesek számára a II. világháború Európában hivatalosan a következő napon, május 8-án ért véget, a szovjet csapatok 1945. május 9-ét jelölték meg hivatalosan a „győzelem napjának”.

A háború lezárását követően sok túlélő a szövetséges hatalmak által működtetett menekülttáborokba költözött. 1948 és 1951 között közel 700 000 zsidó emigrált Izraelbe, köztük 136 000 európai otthontalan zsidó. Mások az Egyesült Államokba, Kanadába, Dél-Amerikába, vagy más országokba települtek ki. Az utolsó menekülttábort 1957-ben zárták be. A holokauszt során elkövetett embertelen bűntettek óriási veszteséget okoztak a legtöbb európai zsidó közösségben, a megszállt Kelet-Európa területén több száz zsidó közösséget végleg megsemmisítettek.

Emlékezzünk ma azokra az embertársainkra, azokra az áldozatokra, akik egy téves ideológia miatti üldözés következtében szenvedtek évekig, vagy lelték kegyetlen, embertelen módon halálukat! Emlékezzünk arra a tudatosan elkövetett népirtásra, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie, és aminek soha nem szabad megismétlődnie a jövőben!

Forrás: Holocaust Memorial Museum