A faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja – március 21.

Március 21-én ünnepeljük a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napját. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Közgyűlése 1966. október 26. napján, a 2142. számú határozatával nyilvánította ezt a napot a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napjává, az 1960-as dél-afrikai békés tüntetés során történt lövöldözés áldozatainak emlékére.

A dél-afrikai Sharpeville-ben a rendőrség tüzet nyitott a békés felvonulókra, akik a nem fehér lakosság mozgását korlátozó törvény ellen tiltakoztak. 69-en haltak meg akkor.

A Dél-afrikai Köztársaságban (jogelőd állama, a Dél-afrikai Unió) 1994-ig apartheid, faji elkülönítés politikát folytatott az államot vezető és irányító fehér kisebbség. Nemcsak a politikát, de az élet minden területét áthatotta a megkülönböztetés eszméje: a gazdasági életet, a kultúrát, az oktatást, az egészségügyet. Az 1940-es évektől a feketék háttérbe szorítására, elnyomására kirekesztő, korlátozó törvényeket hoztak. Az 1990-es évek elején elindult egy folyamat, amikor a korlátozó törvényeket hatályon kívül helyezték. 1994-ben pedig az első demokratikus választásokon már a fekete állampolgárok is szavazhattak, így Nelson Mandelát – aki 27 évet töltött börtönben Apartheid ellenes tevékenysége miatt – választották meg a Dél-Afrikai Köztársaság első feketebőrű elnökévé.

Az ENSZ az emléknappal arra szeretné irányítani a figyelmet, hogy vannak olyan folyamatok a világban, amelyek egyes embercsoportok kiszorítását kezdeményezik hozzáférhetnek a mindenkit megillető kulturális, és anyagi javakhoz.

A jelenlegi Magyar Kormány tevékenyen részt vesz a faji alapon történő megkülönböztetés, a rasszizmus-ellenesség csökkentésében, annak felszámolásában. Hazánkban a 2008-2009-es romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok mutatták meg, hogy aktívan jelen van a társadalomban a származás, a faji alapon való megkülönböztetés és az abból fakadó gyűlölet, melyet fel kell számolni. Többek között ezért dolgozik a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős szakterülete, a hátrányos helyzetben élő – nagyrészt roma származású – családok megsegítéséért, és hogy a nehéz helyzetbe született, illetve jutott embereket kivezesse a szegénységből, számukra élhető, emberhez méltó életet biztosítson.

Országszerte a területi önkormányzatok melletti nemzetiségi önkormányzatok, a Parlamentben nemzetiségi szószóló léte, működése szintén a kisebbségek jogainak előmozdítását, érvényesítését szolgálja. A kisebbségek védelmében működő ombudsman alkotmányos intézményi szintre emelése szintén azt mutatja, hogy Magyarországon a legfelsőbb szintű jogi szabályozás biztosítja a jogaik védelmét, az Alaptörvény deklarálja a kisebbségek és a nemzetiségek jogait. Korábban nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, majd a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes néven működik a jogintézmény.